Komplex magyar oktatás az 5. a és 5. b osztályokban

A szövegértés-szövegalkotás kompetenciafejlesztés az eddig döntően kronologikusan szervezett irodalomoktatás és leíró nyelvtan tanítása helyébe az integrált nyelvi-irodalmi- kommunikációs képességfejlesztést szolgáló magyartanítást állította.

Szemléletváltás! Így fogalmaztam meg magamnak a magyar irodalom és nyelv komplex tanítási folyamatának célját év elején, amikor feladatként a két tantárgy integrálását kaptam. Fő elvként azt követtem, hogy a szöveg egységében él, irodalommal és nyelvtannal együtt, így a szövegértés és szövegalkotás hatékony fejlesztéséhez nemcsak irodalomra, hanem nyelvtanra is szükség van. Ez az integrált tanítási módszer korábbi tapasztalataim szerint egyébként leginkább a gyakorlóórákon volt előnyös: egy olvasmányt állítottam a középpontba, hozzá kapcsolódtak a feladatok, köztük a nyelvtan-helyesírás is. Most is azt gondolom, hogy a nyelvtantanítás nem hatékony mivolta nem a megértésben, hanem a felejtésben van, ezért fontos az állandó és motivált, azaz a szöveghez kapcsolt tudatosítás, illetve gyakorlás.

Év elejétől kezdve tehát minden dupla tanórán egy irodalmi és nyelvtani-helyesírási anyagrészt integráltam. Például a tréfás, falucsúfoló mesék kapcsán a tájnyelvi szavakról, a szöveghangulat meghatározó jelenségeiről beszélgettünk, s a régies írásmód helyesírási tudnivalóiról tanultakat bővítettük. A tündérmesék tárgyalása, olvasása során kiváló lehetőség nyílt a rokon értelmű, többjelentésű és az azonos alakú szavak nyelvi megközelítésére.

A mesék tanítása a szövegértés fejlesztésére is alkalmat adott. Itt nemcsak a címmel, a szereplőkkel, a helyszínnel és a részekre bontással törődtünk, hanem minden grammatikai és pragmatikai tényezővel, mely benne rejtőzött az adott szövegben. Bonyolult mondatszerkesztésekkel, idegen, vagy számukra ismeretlen szavak magyarázatával, toldalékos szerepükkel, nyelvi kifejezőeszközök sokaságának felismertetésével, tudatosításával. Fontosnak tartottam a különböző nyelvtani szótárak megismertetését, gyakori használatukra a különböző szövegek inspirálták őket. A szólások, közmondások széles tárháza kapcsán minél több nyelvi kifejezőeszköz megtanítása mellett az önálló megismerés formáira, eszközeire fektettem nagy hangsúlyt. (Könyvtárhasználat!) A gyerekek ne csak tanuljanak bizonyos ismereteket, hanem ismerjék fel, hogy mi az, amit nem tudnak, nem értenek, s ezt honnan érthetik meg, tudáshiányukat honnan, s hogyan pótolhatják.

A helyesírás fejlesztésében fontosnak tartottam az olvasás, és annak kapcsán a beszéd szerepét, így a helyesejtési gyakorlatok jelenlétét is az órákon. A szavak hangjainak időtartamát, a helyes szótagolást csak az a gyerek tudja és írja le helyesen, akinek benne van a fülében a hangzása. Ez nyilvánvaló probléma, és fejlesztésre váró feladat továbbra is főleg a logopédiai osztályokban. A fonématudat fejlesztése tehát szintén kiemelt célom volt.

A tő és toldalék fogalmával, vagyis a szóelemekre bontással minden ötödik osztályban sokat bajlódtak a gyerekek, viszont most a Ritmusos játékok-játékos ritmusok fejezetének irodalmi anyagával verseltünk, szótagoltunk, tapsoltunk, és „helyesen ejtettünk”. Majd a szóelemek konkretizálása után minden órán előkerült az irodalmi szöveg kapcsán egy-egy érdekes szó toldalékainak megállapítása.

Az ötödikes irodalmi anyag kissé mostohán bánik a lírai anyaggal, ezért ritka alkalmak egyike volt Nemes Nagy Ágnes Jeromos, a remeterák című versének feldolgozása, melynek kapcsán nemcsak a nyelvi humor megvalósítási eszközeit vizsgáltuk meg, hanem az egyszerű és összetett szavak alaktani elemzésére is kiváló lehetőséget nyújtott. Nem beszélve az interaktív táblai kiegészítő feladatok hatalmas sikeréről.

Az interaktív módszerek nagyon hatékonynak bizonyultak mindkét osztálynál, aktivitásra, jó megoldásokra ösztönözte a gyerekeket, tevékenység-centrikussá tette az órákat. Az 5. a osztálynál a tehetséggondozás is megjelent, jól terhelhetőek, fogékonyak az új ismeretekre. Az 5. b osztálynál a fő cél a probléma meglátása egy irodalmi mű, vagy egy nyelvtani kérdés kapcsán, az adatkezelés képessége, illetve a verbális és nem verbális információk együttes megértésének képessége. A probléma-centrikusságon túl fontos volt a szociális és kooperatív készségek fejlesztése, s az élményképesség fejlesztése. Ami a legnagyobb lehetőség az integrált tanítás esetében, hogy el lehet időzni a szövegeknél, műveknél. Jobban mozgásba tudja hozni a gyerekek fantáziáját, saját élményeiket.

A II. félévben a János vitéz kiváló lehetőségeket rejt az összekapcsolódás számára, hisz a hangok, a helyesírási elvek tanítása szinte kínálkozik az integráció számára. Csak arra kell ügyelni, hogy a beszéd, a beszédértés, az olvasás és az írás egységben legyen. Ez időigényes tevékenység lesz, de ez is fontos szövegértési gyakorlat, a szövegértő olvasás folyamatának elengedhetetlen fejlesztési lehetőségét hordozza magában.

A II. félévben továbbra is az olvasóvá nevelés a fő szempont, de az irodalomoktatás még gyakorlatiasabbá válhat. Nagy szerep jut majd a szövegalkotásnak, szövegértésnek és a kommunikációs képesség fejlesztésének.

Birkásné Berényi Ágnes