Bár iskolánkban már hagyománnyá vált az Erdei Iskolák megszervezése, idén ezt a TÁMOP 3.1.4./08./1-2008-2009 kompetencia alapú oktatás egyenlő hozzáférés – innovatív intézményekben pályázat keretében valósítottuk meg.

A  Témahét  minden feladata „A Föld és az élet sokszínűségének tisztelete” témája köré csoportosult.

A tanévben megkezdett kooperatív tanulási technikák itt is érvényesültek. A tanulásszervezési eljárások közül előtérbe került a saját élmény és megtapasztalás útján történő ismeretelsajátítás, s a változatos megoldási módokon keresztül a szociális kompetenciák, valamint a játékkultúra fejlesztése is. A projekt füzetbe mindenki a differenciált rétegmunka elvei szerint dolgozott. A jó megoldásokhoz sokféle út vezetett: rejtvény megfejtése, kép összerakása, lexikonból növény- és állat azonosítás, képek és szókártyák egyeztetése, szólások szótagokból való összerakása, képek, rajzok terv szerinti modellezése.
    Ügyeltünk a helyes napirend kialakítására és megtartására, így minden nap volt délutáni csendes pihenő, kötetlen, és közösen szervezett játék is. Ehhez megfelelő helyszínt nyújtott a szállásunk hatalmas játékterme, ahol asztalitenisz, csocsó, billiárd, és a színpadon szabadon rendezhető szivacs elemek álltak a rendelkezésünkre.
    Az Ausztriában lévő – természetvédelmi területen elhelyezkedő – Wienerbruck helyiség páratlan alkalmat adott a természet értékeinek felfedezésére, az ember és környezete kölcsönhatásainak megfigyelésére. A kivételes táj - amelyben éltünk és dolgoztunk - inspirációkat adott arra, hogy a gyerekek ösztönösen foglalkozzanak a környezet-, állat- és növényvédelem kérdéseivel. A patakokban, folyókban, vízesésekben, sziklákban gazdag vidék nem csupán a növény kultúrák megfigyelését, az izgalmas túrák és bátorságpróbák lebonyolítását tette lehetővé, de megfigyelhettük és elgondolkodhattunk közösen a vízről, mint energiáról is.  Tájékozódásunkban térképek, tájolók, útjelzések, „nevezetes pontok” segítettek. Amíg a távoli hegyek csúcsait és szikláit távcsővel vettük szemügyre, a patakmederbe magunk másztunk le, hogy emlékbe köveket tudjunk gyűjteni. A csodálatos látvány mindenkit megigézett, s ki a saját fényképezőgépével, ki a közössel felvételeket készített a tájról. Ezeket este számítógépre tettük, és közösen megnéztük, kielemeztük. Ekkor vált számunkra is nyilvánvalóvá, hogy milyen tehetséges fotósok vannak közöttünk.
    Arra is jutott idő, hogy meglátogassuk a testvériskolánkat Mariazellben.  Később ugyanitt a híres templom belsejét is megcsodálhattuk. Utolsó napon, a hazafelé vezető úton megálltunk Bécsben, és meglátogattuk a Schönbrunni Kastély parkját, bemehettünk a koncertterembe, ahol a nagyokkal együtt énekeltünk. Megcsodáltuk a park virágait, szökőkútjait, és mókusokkal is találkoztunk. Akadtak, akik a visszatérés reményében beledobtak egy aprópénzt a szökőkút vizébe.
    Balesetmentesen, élményekkel, érmekkel és oklevelekkel gazdagon tértünk haza.